|
Körülbelül négy emberből egy, valamilyen szintű apnoétól szenved, melynek során a torok ismételten elzáródik alvás közben, a beteg akár 10-30 másodpercre is abbahagyja a lélegzést, így az oxigénszint drámaian csökken. Az állapot leginkább a férfiakat és az elhízottakat sújtja, általában jelentős nyomást gyakorol a szívre és az embereket egész nap fáradttá teszi.
Az alvási apnoé egy olyan állapot, amelynek során az emberek hosszabb ideig nem vesznek levegőt alvás közben. Az elméletek szerint mindezt az agytörzs sejtjeinek pusztulása váltja ki. Ez az a terület, amely felelős az olyan autonóm funkciókért, mint a légzés. Kétféle apnoét különböztet meg a tudomány. Az úgynevezett obstruktív alvási apnoé során a lágy szájpad izomzata alvás közben elernyed és elzárja a garatot, emiatt a légzés nehézzé és hangossá válik. A garat teljes elernyedése elzárja a levegő útját. Amikor a légzés időről-időre leáll, akkor a horkolásban szünetek jelentkeznek. A centrális alvási apnoé során viszont előfordulhat, hogy a garat nyitva marad, ám a mellizom és a rekeszizom nem dolgozik. Az oxigénszint csökkenésére az agy "felébreszti" az alvót, a légzés megkezdésére. Az emberi agy 60 százalékban tudja kompenzálni a pre-Bötzinger sejtek elvesztését, ám ezen agysejtek egyre nagyobb arányú elhalása végül zavart okoz az alvás közbeni légzés során. A szervezetnek nincsen biológiai oka arra, hogy ezen sejteket az átlagos élettartamuk után is megőrizze, így azok nem újulnak meg az öregedéssel arányosan. Ahogyan elveszítjük őket, úgy leszünk egyre hajlamosabbak a centrális alvási apnoéra. A gyengébb emberek pedig nem biztos, hogy képesek felébreszteni magukat, ennek bekövetkeztekor. Egyszerűen abbahagyják a légzést.
JELENTKEZEK ALVÁSVIZSGÁLATRA
|
