A dyssomniák csoportjába sorolt alvás-rendellenesség, amely az úgynevezett narkolepsziás tetrád egy vagy több tagjával jellemezhető: 

Nappali aluszékonyság:
A narkolepszia vezető, legkorábban jelentkező tünete, amely a betegek legfőbb panasza. Nem függ az előző éjszakai alvás mennyiségétől és minőségétől sem. Az alvásrohamokat, leküzdhetetlen álmosság, automatikus mozgások jellemzik, melyek evés közben, színházban, beszélgetéskor, munka közben - gyakorlatilag bármikor jelentkezhetnek Az alvásrohamok, mint leggyakoribb, jellemző tünet általában serdülőkorban, vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik, ami tanulási zavarokhoz vezethet és amit az esetek döntő többségében másnak tulajdonít, mind a pedagógus, mind pedig a szülő. Az iskolapadban-óraközben elalvó diák nem ritka jelenség. A betegség ismeretének hiányában rendszerint a döntően kóros aluszékonyságban szenvedő betegek kórisméig évek, esetleg évtizedek telnek el, úgy, hogy közben téves diagnózisok alapján tévesen kezelik.

Kataplexiás rosszullétek:
Az ébrenlét állapotba betörő alvást jelenti: a narkolepsziás beteg hirtelen elveszti izmainak tónusát és a szó szoros értelmében lebénul. Az esemény nem minden esetben társul elalvással, a tudat ép, a beteg képtelen izmainak "parancsolni", magatehetetlenül csuklik össze. A kataplexia lehet részleges is, amikor nem minden izomra terjed ki ez az állapot, csak egyes izmokra pl. a láb megbicsaklik, az áll leesik, a váll megroggyan. Az alvásrohamokkal szemben a kataplexiás rohamok váratlan helyzetben, rendszerint erőteljes érzelmek átélése közben (nevetés, sírás, szexuális aktus közben) jelentkeznek rövid ideig tartanak (kb. egy-két perc).

Érzékcsalódások:
Az alvás-ébrenlét határon (elalváskor és/vagy ébredéskor) kialakuló, gyakran alvásparalízishez társuló élénk, színes rémisztő álomképek, az ún. hypnagog hallucináció. A hypnagog hallucinációk élményszerűek, gyakran valósághűnek tűnnek, rendszerint félelmet keltő rémálomélményt eredményeznek, amelyek néha annyira életszerűek, hogy nehéz őket a valóságtól megkülönböztetni.

Alvási bénulás: Az alvásparalízis jelensége, ami az elalvás előtti, ill. a reggeli ébredés utáni sajátos állapot. Ebben az állapotba akár a kataplexia esetében a beteg képtelen akaratlagos izommozgásokra, bénulás érzését éli át. A jelenség ijesztő, a beteg azt élheti át, hogy meghalt, vagy úgy érezheti, lebeg az ágya felett.

Kóros aluszékonyság, alváskésztetés az esetek 60 %-ban, kataplexia és aluszékonyság együtt 12 %-ban, a tetrád valamennyi tünete mindössze 2%-ban fordul elő.
A felsorolt tünetek közül a nappali aluszékonyság lényegében mindig jelen van, a kataplexiás rosszullétek hiányozhatnak. Felismerésüknek a narkolepsziában diagnosztikus értéke van. A betegség további gyakori tünetei a töredezett, szaggatott éjszakai alvás, az automatikus cselekvések (a beteg alvás közben, félig vagy egészen öntudatlanul tovább tevékenykedik) és az elhízás.
A tünetek hátterében a központi idegrendszer orexin nevű anyagának hiánya, vagy az orexinnel kapcsolatos működések elégtelensége áll. Emberben ritkák az örökletes formák, a betegség gyakrabban szerzett, autoimmun vagy degeneratív eredetű.

A kórkép felállítása csak egy megfelelően felszerelt alváslaboratóriumban történhet. A klinikai tünetek és a kórelőzmény megfelelő értékelése elektrofiziológiai vizsgálatokkal egészíthető ki. Ez egy teljes éjszakát igénylő, úgynevezett poliszomnográfiás vizsgálat, melyet a következő napon több alkalommal elvégzett alváslatencia teszt (MSLT) követ. Mindez időigényes, de érzékeny módszer. Ennek segítségével az egyéb alvászavarok is kizárhatók, mint az obstruktív alvási apnoe szindróma, vagy a periodikus lábmozgászavar, amelyek hasonlóan álmossághoz vezetnek.

JELENTKEZEK ALVÁSVIZSGÁLATRA